Sok magatartási minta hátterében az önbizalomhiány áll. Fontos hogy ezt felismerjük és minősítés helyett kezeljük a magatartási mintázatokat.

Jól tudjuk, hogy a sikeres élethez önbizalomra van szükség. Akármilyen képességgel rendelkezhetünk,  ha sérült az énképünk, kevésbé fogunk boldogulni, ha pedig önbizalomhiány mellett lesz az adott személy sikeres, nem tudja ezt élvezni.

Az önbizalomhiányban szenvedő személy az esetek nagy többségében ezt a mondatot fogalmazza meg, hogy „Én egy rakás szerencsétlenség vagyok!”, „Nem tudom ezt csinálni!”, de vannak olyan esetek is, amelyekben az önbizalomhiány megnyilvánulhat visszahúzódásban vagy szeszélyességben, ingerlékenyebbek, sértődékenyebek másokkal szemben. Míg megint másoknál az önbizalomhiány nem ennyire nyilvánvaló. A nehezen kezelhető viselkedésminták, mint az agresszió, a simogatástól való irtózás, vagy a kifejezett vágy hogy egyes helyzetekben uralkodjon, mind a törékeny önbizalomra utalnak.

Könnyű egy ilyen magatartásmintát félreérteni és dacként vagy önfejűségként kezelni. Sajnos ha ezeknek nem derül fény az eredetére, az erőfeszítések, amelyekkel javítani szeretnénk rajtuk, épp hogy aláássák az egyébként is csökkent önbizalmat. Ismerünk olyan embereket akik sikeresek, de az önértékelésük alacsony. Olyanokat is ismerünk, akik – annak ellenére, hogy nem mondhatók sikeresnek, vagy az életük során nem szereznek jó élményeket saját magukról vagy képességeikről, mégis pozitív képet alakítanak ki.

Ma is keveset tudunk az önértékelés működéséről, mely az önbecsülés kontrollja alatt áll. Bár sok embernek okoz nehézséget annak megértése, hogy az agyi ingerületátvivő anyagok miképpen tudják az önbecsülést kontrollálni, másoknak személyes tapasztalatuk van arról, hogyan képes az önbizalmuk átmenetileg változni agyi neurotranszmitterek szintjének változtatásával. Gondoljunk csak az alkoholfogyasztásra, ami hűen demonstrálja, hogy a kémiai anyagok, ha csak részben is, de befolyásolják az önbizalmat.

Számos esetben azt tapasztaltam hogy azon személyek akik nagyon türelmetlenek, nem boldogulnak a szükségszerű elintéznivalókkal és kötelezettségekkel, nagyon könnyen önbizalomhiányt élnek meg. Jobbára öntörvényűek, foglalkozásokban szabadúszók próbálnak lenni. Nagyon korán feladják vagy hamar frusztrálttá válnak ha ellenállásba ütköznek. Ezek a tulajdonságok nagyon szorosan összefüggnek az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás zavar) jellemzőivel.

Szoros összefüggést látok az önbizalomhiánnyal azon nyugtalan emberek esetében, akik nem tolerálnak általuk unalmasnak tartott tevékenységeket, képtelenek az aktivitás nélküli pihenésre, az ellazulásra. Frusztrációtűrő képességük alacsony, önuralmuk kevés. Ha a feladat kitartást igényel, inkább letesznek róla. Zavarja őket, ha valamihez későbbi ösztönző motiváció, távoli jövőben bekövetkező eredmény vagy jutalom tartozik. Nem bírják tevékenységeiket megszervezni. Kreatívak és érzékenyek, de szükségük van valakire, aki a praktikus mindennapi dolgokban a segítségükre van. Sok esetben felnőttkorban nagy problémát jelent, hogy gondolkodás nélkül kimondják, ami az eszükbe jut, anélkül, hogy átgondolnák, vajon jó időben, jó helyen teszik-e ezt. A következményeket sem mérlegelik, ebből számos konfliktus adódhat a magánéletben és a munkahelyen egyaránt. 

Jellemző továbbá olyan formákban való megnyilvánulás is mint a pénzszórás, különböző elhatározások közti csapongás, amely munkatársai és családtagjaiknak  is gondot okoz.

Sok ADHD-val élő felnőtt küzd memóriazavarral. Sokuknak muszáj listát írnia, vagy emlékeztetőket kell készítenie  a magánéletének vitelében és a munkahelyi feladatok elvégzésének priorizálásában.

A másik probléma az alacsony önbecsülés. Énképük gyakran eltér a valóságtól. Nincsenek tisztában azzal, milyen hatással vannak a többiekre, ami nem jelenti azt, hogy ne törődnének velük. Inkább sokszor aggodalmaskodnak ok nélkül, közelgő balssorstól vagy bizonytalanságtól tartanak. Gyakori a hangulatváltozás.

Az önértékeléssel kapcsolatos problémák jellemzői közül nem hagyhatom ki a kockázatkereső magatartást sem. Hajszolják az izgalmat, az újdonságot. Erre jó alkalom a sport vagy a közélet. Függőségi hajlamuk szerhasználatban, játékszenvedélyben mutatkozhat meg.

Néhány tulajdonságuk azonban átlagon felüli módon sikeressé teheti őket. Vannak olyan személyek is, akik kimondottan sokra viszik, ugyanakkor jelentős gondokkal küszködhetnek a társas kapcsolatok vagy a pénzügyek területen.

Fontos tudatosítani sok esetben, hogy a személy azokkal a tulajdonságokkal is teljes értékű lehet önmagában, de ha nem érzi ezt elegendőnek magára vonatkozóan, az esetben életvezetési tanácsadás gyógyszeres terápia javasolt.

A kognitív viselkedésterápia, mely gondolati témáktól szabadít fel, kifejezetten jó hatásfokú az önbizalomhiány kezelésére, kellő motiváció esetén. Egy életvezetési csoportban való részvétel, ahol a találkozások során kölcsönös tapasztalatcserére és támogatásra van lehetőség, szintén hasznos kiegészítője a kezelésnek.