Nem mindig látványos, ha valaki bizonytalan önmagában. Kívülről akár összeszedettnek is tűnhet, belül mégis nehéz lehet kapaszkodót találni: mit akarok, milyen ember vagyok, mi fontos nekem igazán? A pszichológiai kutatások szerint az, mennyire egyértelmű és stabil az énképünk, nemcsak az önismeretünkre, hanem a stresszhez és a bizonytalansághoz való viszonyunkra is hatással lehet.
Vannak időszakok, amikor az ember nem feltétlenül esik szét, mégis úgy érzi, mintha belül valami elbizonytalanodott volna. Nehezebb dönteni, nehezebb megfogalmazni, mire van szüksége, könnyebben kibillenti mások véleménye, és egy váratlan helyzet is nagyobb feszültséget okoz. Ilyenkor nemcsak az önbizalom inoghat meg, hanem valami mélyebb is: az, ahogyan önmagunkat látjuk.
Az énképünk összetett dolog. Része az, hogyan látjuk magunkat, hogyan értékeljük magunkat, és milyen embernek tartjuk magunkat. Ugyanakkor az is fontos, mennyire világos számunkra, kik vagyunk, mennyire következetes az önmagunkról alkotott képünk, és mennyire tudunk kapaszkodni ebbe akkor is, amikor nehéz vagy bizonytalan helyzetbe kerülünk. Az egészséges énkép lehetővé teszi, hogy identitásunk egyszerre legyen stabil és rugalmas: hogy meg tudjuk különböztetni magunkat másoktól, és szabályozni tudjuk gondolatainkat, érzelmeinket és cselekedeteinket. Talán ezért sem meglepő, hogy a kutatások szerint az egyértelműbb, stabilabb énkép összefügg a rezilienciával, a mentális jólléttel és az érzelmi alkalmazkodással is [1].
Ha az énképünk bizonytalanabb, stresszhelyzetben könnyebben kibillenhetünk, fokozódhat a szorongásunk, és nehezebb lehet megőrizni a belső kapaszkodókat [1]. Ilyenkor erősebben reagálhatunk a kritikára, vagy nehezebben viselhetjük azt, ha nincs egyértelmű válasz arra, mit kellene tennünk, vagy mi fog történni.
És itt kapcsolódik be egy másik fontos tényező: a bizonytalanságtűrés. Nem mindenki viseli ugyanúgy azokat a helyzeteket, ahol nincs biztos válasz, előre látható kimenetel vagy teljes kontroll. Van, akit ez csak kellemetlenül érint, mások számára viszont kifejezetten megterhelő. A kutatások arra utalnak, hogy a kevésbé világos és stabil énkép együtt járhat azzal, hogy nehezebben viseljük a bizonytalan, kiszámíthatatlan helyzeteket [2-3]. Vagyis minél kevésbé érezzük belül összerendezettnek önmagunkat, annál könnyebben élhetjük meg fenyegetőnek vagy túlterhelőnek azt, amikor nincs kapaszkodó, nincs egyértelműség, nincs biztos válasz. Ilyenkor erősebb lehet a késztetés arra, hogy gyors, biztos magyarázatot találjunk a dolgokra, vagy hogy erősebben kapaszkodjunk egy-egy értelmezésbe, csökkentve ezzel a belső feszültséget.
Talán ezért is fontos időnként nemcsak azt kérdezni magunktól, hogy mit érzünk egy nehéz helyzetben, hanem azt is, mennyire tudunk ilyenkor kapcsolódni önmagunkhoz. Mert a belső stabilitás nem azt jelenti, hogy mindig biztosak vagyunk mindenben, hanem azt, hogy bizonytalanságban sem veszítjük el teljesen a kapcsolatot azzal, akik vagyunk.
[1] Campbell JD, Trapnell PD, Heine SJ, Katz IM, Lavallee LF, Lehman DR. Self-concept clarity: Measurement, personality correlates, and cultural boundaries. J Pers Soc Psychol. 1996 Jan;70(1):141–56. doi:10.1037/0022-3514.70.1.141
[2] Buhr K, Dugas MJ. The Intolerance of Uncertainty Scale: psychometric properties of the English version. Behav Res Ther. 2002 Aug;40(8):931–45. doi:10.1016/S0005-7967(01)00092-4
[3] Dugas MJ, Hedayati M, Karavidas A, Buhr K, Francis K, Phillips NA, et al. Intolerance of uncertainty and information processing: evidence of biased recall and interpretations. Cogn Ther Res. 2005 Feb;29(1):57–70. doi:10.1007/s10608-005-1648-9