Takács Rita Anikó

„A különös paradoxon az, hogy amikor elfogadom magamat olyannak, amilyen valójában vagyok, azután tudok változni.” (Carl Rogers)
Pszichológusként hiszem, hogy a valódi változás alapja az elfogadás, az empátia és a biztonságos, támogató kapcsolat. Munkám során arra törekszem, hogy klienseim egy olyan elfogadó légkörben találkozhassanak önmagukkal, ahol lehetőség nyílik a nehézségek kimondására, megértésére és a belső erőforrások mozgósítására. Amikor az élet különösen megterhelővé válik, jóleshet egy olyan tér, ahol meg lehet pihenni, szavakba lehet önteni a nehézségeket, és ahol nem kell másnak lenni, mint önmagunk. Nem kész válaszokat kínálok, hanem abban segítek, hogy jobban rálásson a kliens arra, mi zajlik benne, és megtalálja azokat az erőforrásokat, amelyek már most is ott vannak.
Szakmai utamon a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen indultam el, majd pszichológus diplomám megszerzése után az Észak-Pesti Centrumkórház-Honvédkórház Gasztroenterológiai osztályán kezdtem dolgozni, így szakmai tapasztalatom jelentős részét kórházi környezetben szereztem. Ebben a közegben különösen sok komplex, sokoldalú pszichés problémával találkozhattam és különböző történeteket és sorsokat ismerhettem meg. Szakmai utamat és mindennapi munkámat nagyban gazdagítja, hogy jelenleg felnőtt klinikai- és mentálhigiénés szakpszichológus képzésben veszek részt.
Hiszem, hogy az elfogadás nem a feladás jele, hanem az első lépés a változás felé: egy empatikus, elfogadó térben lehetőséget kapunk saját belső világunk fokozatos feltérképezésére, és a csendes, de érezhető változásokra.