Lukács Szilvia

„ Semmi sem állandó, csak a változás maga. ”
(Epheszoszi Hérakleitosz)

Önmagunkkal foglalkozni, és önmagunk megismerésével időt tölteni a legnagyobb ajándék. Egy olyan folyamat, ami bátorságot, elköteleződést, alázatot és kitartást igényel. Ha merünk szembenézni magunkkal, gyerekkori traumáinkkal, múltbéli vagy aktuális félelmeinkkel, egy sokkal szabadabb élethez kerülünk közelebb.

A folyamatos változás megkerülhetetlen. Minden állandó mozgásban és alakulásban van, és nem mindegy, hogy a lelkünk milyen módon követi le ezeket a változásokat, hogyan tudja a folyamatos behatásokat integrálni, és hogy ezek milyen irányba mozdítják személyiségünket, belső állapotunkat. A külső eseményekre nem feltétlenül vagyunk hatással, arra azonban, hogy mi milyen „választ” adunk ezekre, nemcsak hatással vagyunk, de felelősséggel is tartozunk érte. Ehhez azonban, ismernünk és értenünk kell. Ebben a megértésben szeretném segíteni a hozzám fordulókat. A központi kérdés nem az, hogy „miért történik ez velem?”, hanem, hogy miért így reagálok arra, ami történik. Ehhez a megértéshez, le kell ásni a mélyebb rétegeinkbe. Innen indul minden jövőbeni változás.
Tökéletesek sosem leszünk, de tökéletes elfogadásban lehetünk magunkkal! Ehhez érteni és szeretni kell, legelőször önmagunkat.

Mindig is érdekelt a pszichológia, és azok a felismerések és magasságok, ahová önismeret útján lehet eljutni. Éppen ezért kiemelten fontosnak tartom a mindenkori tanulást, fejlődést és önreflexiót. Számomra valahol itt találkozik az andragógia (lifelong-learning) és a pszichológia, hogy aztán a hozzáállás és a lélek mint téma, egymást támogatva, folyamatos önismeret és önreflexió formájában integrálódjon a mindennapokban. Munkám során ezt a filozófiát képviselem.