EMDR

Az EMDR módszer

Az EMDR (Eye Movement Desensitization and Reprocessing) egy tudományos bizonyítékokon alapuló pszichoterápiás módszer, első változatát 1989-ben írta le dr. Francine Shapiro amerikai pszichológusnő. Kétoldali (bilaterális) stimulációval segíti elő a múltbéli, de jelenre negatívan kiható emlékek feldolgozását, csökkentve azok érzelmi töltését. A bénító emlék ezáltal semlegessé szelídül, a kliens önbizalma és stressztűrő képessége nő.

Az EMDR alkalmazási területei

Traumatikus élmények a múltban megtörtént megrázó események, mint egy közlekedési baleset vagy támadás, szégyenteljes vagy más módon megrázó negatív élmények, például folyamatos csúfolás, kiközösítés, szexuális zaklatás, bántalmazás, kórházi események, munkavégzéssel kapcsolatos élmények, személyes veszteségek. A traumatikus esemény emlékképei jellemzően váratlanul, kényszerítő erővel törnek fel („flash-backek” és rémálmok), vagy ijedősség, ingerlékenység, alvászavar, esetleg egyfajta elkerülő magatartás alakul ki hatására. Ilyenkor már poszttraumás stressz zavarról (PTSD) beszélünk.

Az EMDR a traumafeldolgozáson és PTSD kezelésén kívül hatékonynak bizonyult pánik, szerhasználati és táplálkozási zavarok, gyász, fóbiák és szorongás esetén is. Az EMDR gyermekeknél is biztonsággal alkalmazható. 

Az EMDR terápia működési elve és folyamata

A terápia során a kliens teljes részletességgel felidézi a traumát, mialatt a terapeutától elterelő kétoldali ingereket kap. Ez leggyakrabban szemmozgáskövetés, de lehet hang vagy érintés is. A fókusz a belső feldolgozáson van, addig folytatódik a folyamat, míg a traumatikus emlékre való visszaemlékezésnek már nincs érzelmi töltete. Ekkor a korábban súlyos emlék újraintegrálódik a személyes élettörténetbe, a traumát elszenvedett személy mély megnyugvást, gyakran megkönnyebbülést él át. Ha egyszeri traumáról van szó néhány terápiás ülés is elegendő lehet ahhoz, hogy a páciens visszatérhessen szokásos, mindennapi életéhez.