Testvérféltékenység
szerző: Reikon
Mi történik amikor kistestvér érkezik a családba?
Amikor megérkezik a családba a trónkövetelő, az elsőszülöttek valamennyire szükségszerűen kikerülnek a figyelem középpontjából. A "trónfosztottság élménye" csak akkor válik krízissé, ha szülők vagy a család nem egyensúlyozza ki a megváltozott helyzetet. Ez a krízis egy átmeneti időszak, minden változik. A szülőnek türelemmel kell lennie a nagyobb gyerek felé és a családtagoknak is egymás felé. Kérdés hogy a családnak mennyire vannak meg az ehhez szükséges erőforrásai és mennyire mozgósíthatóak ezek, elfogy-e a figyelem és a türelem bizonyos kritikus helyzetekben.
Mit tehetünk ha a krízis eszkalálódik, kezelhetetlenné válik?
Érdemes minél előbb gyerekpszichológus szakembert keresni, aki átsegíti a családot ezen a "normatív krízis helyzeten". Ha ez hosszútávon nem oldódik meg szerencsésen, későbbiekben a nagyobb testvérben vagy akár a kisebbikben kisebbségérzet alakulhat ki ami hosszútávon állandósult önbizalomhiányhoz vezethet.
Testvéri szeretet létezik? Mi indítja be a rivalizálást?
Sok esetben túl ideális kép él bennünk a testvéri szeretetről de ez illúzió. Jó esetben a testvérek kölcyönösen fejleszhetik egymást, tanulnak egymástól- a nagyobbak megtanulják gondozni a kisebbet, a kisebbek meg utánzás alapján sokmindent tanulhatnak a nagyobbiktól. Taán erre mondhatjuk hogy "ideális" eset és hogyha a szülők is ezt hangsúlyozzák akkor ezzel növekedhet az együttműködés is de persze ez nincs mindig így.
Lényeges hogy a gyerek hányadikként születik a családba, mekkora a korkülönbség, és milyen neműek a testvérek.
A rivalizálás vagy féltékenység A féltékenység természetes érzés a testvérek között, titokban minden kisgyerek vágya hogy kisajátíthassa a számára legfontosabb személyt és ő kapja a legtöbb figyelmet és szeretetet. Temperamentum születési sorrend hogy milyen neműek a testvérek és hogy mekkora a korkülönbség köztük, szerepet játszik a kizárólagosság igénye mennyire erős de nagyon sok múlik a szülőn, hogy ezt hogyan tudja kezelni. Ahol kialakult a biztonságos kötődés a szülőhöz, kevésbé viseli meg a testvér születése, hogy ebben az időszakban csökken iletve megosztódik a szülői figyelem és gondoskodás.
A reakció lehet kedvesebb és ellenségesebb. Amelyik gyereknek bizonytalanabb a státusza, kötődése a szüleihez, ott nagyobb valószínűséggel jelentkezik az ellenségesség. A gyermek gyakran a frusztrációit szülővel kapcsolatos negatív indulatait tudattalanul a testvéren a " gyengébbiken" vezeti le, itt éli meg a negatív érzéseit.
Szülőként mit tehetünk hogy a rivalizálás ne forduljon át ne mérgesedjen el?
Igyekezünk mindkét gyermekkel minőségi időt együtt tölteni
Fogadjuk hogy minden gyermekünknek egy külön szerethető egyénisége van, a saját egyéniségének az értékeit lássuk meg és azt hangsúlyozzuk neki
Ami a legfontosabb, hogy soha ne hasonlítgassuk őket egymáshoz, hiszen a hasonlítgatásban az egyik mindig alulmarad. Ezáltal leértékelődve érzi magát, ami súlyos veszteség lehet a gyerek önértékelésének főleg ha ez az alulmaradottság érzés krónikus lesz benne.
A család átalakul? Megérkezik az új testvér a családba mi történik?
Az első gyermek születése újrakomponálja a párkapcsolatot, a második gyermek érkezésekor ismét átalakul a család szerkezete, átalakul a családban kialakított rend és szokásrendszer. A legkisebb megérkezése újra felforgatja a család teljes életét újabb fizikai és lelki próbatétel elé állítva a család összes tagját beleértve a szülők mellett most már a nagyobb testvért is.
Az anya és a baba szimbiotikus kapcsolatából a többi családtag kirekesztődve érezheti magát, ez féltékenységi reakciókat eredményezhet. Ez az erős szimbózis lazulhat, ha az idősebb gyermek is úgy érzi hogy be van vonva a kisebbik gyermek gondozásába. Persze ezt nem kell erőltetnünk.
Ténylegesen milyen folyamatok indulhatnak el az idősebb testvérnél?
Az eredeti figyelem mennyiség megoszlik az idősebbnek fle kell dolgozni hogy osztozni kell a figyelmen és szeretet mennyiségén. A kezdeti pozitív lelkesedés az új és ismeretlen iránt hamar megszűnhet még akkor is, ha a szülők felkészítették a testvér érkezésére. Erős félelemek jelenhetnek meg, az első gyerek kifordulhat önmagából: az addig szelíd gyerek vadabbá, renitensebbé, visszautasítóbbá válhat, különféle regressziók jelenhetnek meg. Követelheti hogy ugyanúgy pici csecsemőként bánjanak vele is ( ültessék a babakocsiba, etessék meg).
Az erősöső agresszió az anya és apa ellen, de a kistestvér irányába is felerősödhet. Valós veszélybe kerülhet a kisebbik: egy pillanat alatt beledughat a szájába valamit - megetetetm felkiáltással- stb. vagy ráejthet valamit közben persze ő maga is megujedhet a saját ellenséges reakcióitól. Nem érti a saját reakcióit sem, megérkezett a kistestvér, mégsem tud örülni neki.
Titkon arra vágyhat hogy a kistesvér eltűnik és helyreáll majd a régi rend. Közben felerősödhet az atudattalan félelme hoyg ő biztos nem volt elég jó gyerek, emiatt hoztak egy másikat. A féltékebny gyerkőc egyszerre sugározza az agressziót és a dühőt, ami az elszánt tekintetben és feyzült testtartásában figyelhetünk meg ugyanakkor a könnyes szemiben leolvashatjuk hogy mennyire vágyik sóvárog a szeretetre és a figyelemre is.
Mi történik?
Hónapokon keresztül anya növekvő hasát látja, a szülők mutogatnak magyaráznak akistesó érkezéséről, átalakul a berendezés a lakásban, van olyan ami korábban az ő játéka volt most a kistestvéré lesz. Aztán hazajön a síró kapálódzó pici akihez csak óvatosan szabad nyúlni, csendben kell lenni, akit minden ismerős és a szülők is csodálnak. Innentől már nem lehet ugyanúgy lenni viselkedni mint ahogy eddig.
Mitől függhet a testvérféltékenység erőssége?
Ez a jelenség komplex, függhet a fogadó testvér életkorától és családban elfoglalt helyzetétől, hányadik a gyermek a testvérsorban. Nem mindegy a nemek megoszlása és az életkori különbség sem.
Milyen tünetek vannak?
Indulatosság erősödő agresszió és ellenállás, valamint szorongásos tünetek: alvászavar, evészavar, magatartászavar.
Regresszióba kerülhet, a nagyobb gyerek egy korábbi életkorára jellemző viselkdésjegyeket vehet fel, gyakorlatilag elkezd babaként viselkedni, hangsúlyoznunk kell hogy ezt nem a szülők bosszantására teszi ez az érzelmi krízis jele. Az addig szobatiszta gyermek éjszaka újból bepisilhet, vagy pelenkát követelhet. Gyakran igényelni kezdi az addigra már elhagyott cumit, cumisüveget.
Ezekkel, a figyelemfelkeltő jelekkel és tünetekkel fokozottabban követeli a szeretetet és a kizárólagos figyelmet, amit nehéz ebben az időszakban biztosítani számára.
A szülők gyakran segítő szándékkal bátorítják: " már nagy vagy meg tudod csinálni" . Valójában a gyerek ennek ellekezőjét éli meg, ő ugyanakkora maradt mint volt de az élethelyzet és az elvárások változtak, növekedtek. Ehhez nem könnyű alkalmazkodni, a kistestvér érkezése valószínű az eddigi legnagyobb fordulat az idősebb testvér életében.
Mivel segíthetjük a testvérféltékenység vagy krízis oldódását?
óvatosan a kezébe is adhatjuk a picit
kérhetjük a segítségét a baba körüli teendőkben, megköszönhetjük, ha segít,
azt tudnunk kell hogy nem mehet zökkenőmentesen és eleve nem adott dolog hogy szeretni is fogja, ha a szülők ezt nem sürgetik, akkor az együtt töltött idő hatására ez szépen lassan kialakul
a változás folyamata a családi szerepek átalakulása és az új viszonyulások stabilizálódása természetes folyamat, beleértve a rivalizációt is. Tulajdonképpen a változás folyamatának az új elvárások és új szintek kialakulásának csak egyik szösszenete a rivalizációs konfliktus. Ha ezt a szülők elfogadják, az idősebb tesvér is jobban tud viszonyulnia saját reakcióihoz.
a kezdetek kezdetén ne hagyjuk magukra a testvéreket, ne adjunk alkalmat arra hogy a nagyobbnak kiszolgáltatjuk a kisebbet, nagyobb a testi fölényével kiszolgáltatott helyzetbe hozza a kisebbet, ne hagyjuk hogy maguktól oldják meg a konfliktust. ez sokszor a szülők részéről sok odafigyelést igényel
ne mondjuk hogy a pici azért született hogy legyen kivel játszania, a kisebb nem játékmackó nem az övé sose keltsük benne ezt az érzést
Gyakrabban adjunk pozitív megerősítést a nagyobbnak, mondogassuk neki hoyg szeretjük őket és simogassuk őt gyakrabban ondjuk, hogy szeretjük őt, simogassuk gyakrabban, csak egy kis odafigyelés kell
Előnyös ha a változásban sok minden változatlanul is marad. A család napi ritmusa és szokásai.
Legyen egy rendszeres idő amikor az édesanya csak a nagyobbal foglalkozik és nincs jelen a kisebbik, így újra meg tud kapaszkodni az anyában
Addig még sok összecsapás és hatalmi harc lesz. Erőpróbák, ami a közöttük később kialakuló erős érzelmi kapocs meghatározója lesz. Ha a szülők ebbe nem avatkoznak bele, pláne nem úgy, hogy mindig a kisebb javára, akkor begyakorolhatnak egy sor olyan viselkedési normát, ami a társas kapcsolataikban később nagy segítségükre lehet. A szülés után oly gyakori depresszió, a nagyobbik gyerekkel kapcsolatban keletkező bűntudat ellen, és a párkapcsolat esetleges zavaraiban is sokat segíthet a fentiek átgondolása.