Társfüggőség- kodependencia
szerző: Somogyi Katalin klinikai szakpszichológus
all rights reserved
"A szülői nevelés hatása kapcsolati szorongást, túlzott ragaszkodást, vagy intimitástól való félelmet válthat ki."
Minden energiádat a partner igényeinek szenteled? Csapdába esettnek érzed magad a párkapcsolatban? Te vagy az egyetlen aki kitartóan áldozatokat hoz a kapcsolatában? Lehet, hogy kodependens kapcsolatban vagy.
A társfüggőség fogalmának kialakulása, története
A „társfüggőség” kifejezést először az alkoholizmussal kapcsolatos problémák leírásában használták. Felfigyeltek ugyanis arra, hogy bármilyen romboló is egy alkoholistával való kapcsolatban élni, bizonyos személyek családtagként, társként annyira kötődnek és ragaszkodnak az alkohol függőhöz, hogy csak elképesztő nehezen lennének képesek abból kilépni. Ha egy társfüggőnek mégis sikerült kilépnie egy kapcsolatból, a megfigyelések szerint hamarosan ismét alkohol függőkkel köti össze az életét. Mindebből arra következtettek, hogy létezik egyfajta közvetett alkohol-függőség, amikor az ember az alkoholfüggőtől függ. A társfüggőség eredeti jelentését tehát úgy írhatnánk le, hogy „együtt függő”, „a függő ember társa”, vagy „társ a függőségben”.
A társfüggőség terminusának létrejötte
A kodependencia terminusa évtizedek óta létezik, bár eredetileg alkoholfüggők házastársára alkalmazták ezt a címkét -lásd coalkoholista.
Később aztán el kezdték önálló problémaként kezelni, önálló diagnosztikus kategória azonban mégsem lett, mert a kodependencia karakterisztikumai túlságosan gyakoriak az átlag populációban, ami azt jelenti hogy túl sok embert tudnánk diagnosztizálni evvel a problémával..
A kodependencia mint fogalom jelentése
A kodependencia egy viselkedési függőség. Egy "problematikus személlyel" hosszútávon fenntartott, boldogtalan ugyanakkor egymásra utalt kapcsolat. A kodependens személy egy diszfunkcionális párkapcsolatot tart fenn, ami egyoldalú és alárendelődő. Feláldozza személyes szükségleteit hogy a másik igényeinek megfeleljen. A „problémás másik” ugyanakkor egy olyan „felnőtt”, aki szenvedélybetegségben, súlyosabb személyiség- vagy impulzuskontroll- zavarban szenved. Ennek következtében kapcsolati működésében kiszámíthatatlan, megbízhatatlan, bántalmazó, szélsőséges, érzelmileg elérhetetlen vagy parazita. A kapcsolat esetleges felbomlását vagy lazulását követően a társfüggő életében újabb „problémás” egyén válhat központi szereplővé, ha a probléma terápiásan nem lesz megoldva.
A kodependencia megjelenési formái
A kodependencia gyakoribb nőknél, akik párkapcsolatukban vagy szenvedélybeteg és már felnőtté vált gyerek szülőjeként realizálják ezt a kapcsolati mintázatot. A társfüggőség korai formája is ismert, amelyet többnyire az alkoholista szülő családjában nevelkedő, ehhez alkalmazkodni kénytelen gyerekeknél láthatunk. Végül a hivatást drogként használó kényszeres segítők is ebben a patológiában szenvedhetnek.
A megfelelési kényszer mint fő hajtóerő
A társfüggő másoktól függ, úgy érzi nem tud kapcsolatai nélkül létezni, ezért mindent megtesz azért, hogy kapcsolatai fennmaradjanak, emiatt olyan kapcsolatból sem lép ki, ami egyértelműen romboló. Ennek az az ára ,hogy a társfüggő érzelmeit elfojtja, véleményét a partneréhez próbálja igazítani, és igyekszik az ő elvárásainak megfelelően viselkedni és cselekedni. Ezzel próbálja biztosítani azt, hogy társa ne lépjen ki a kapcsolatból. A megfelelési kényszer miatt azt sem fejezi ki nyíltan, hogy mire van szüksége...
A fókusz extrém mértékben önmagukon kívülre helyeződik, a megmentő paradoxona
Gondolataik és cselekedeteik más emberek körül forognak (házastárs vagy rokon), gyakran próbálnak megmenteni másokat saját önnönmaguktól. Ugyanakkor önmagát a másik áldozatának érző társfüggő gyakran sérül, amikor megpróbálja a partner addikcióját vagy abuzív viselkedését meggyógyítani. És gyakran ez azt is jelenti hogy bármennyire próbálja a másikat megmenteni, tudattalanul mégis meg van engedve a másiknak hogy folytassa a felelőtlen, addiktív, vagy alulteljesítő viselkedését.
A felelősség paradoxona
Jellemző a másikról való állandó, kényszeres gondoskodás ami viszont sok esetben átcsap a másik irányításába és kontrollálásába, esetenként manipulációjába. Paradox de a társfüggőnek túlzott felelősségérzete van mások iránt, ugyanakkor önmagáért nem vállal eléggé felelősséget. Nem vállalja fel a felelősséget véleményéért, érzéseiért, tetteiért, életéért, inkább másoktól teszi függővé ezeket. Ha ez nem sikerül, mert a másik fél nem partner a társfüggő játszmában, akkor is úgy viselkedik, mintha boldogulása tőle függne és sértettnek, csalódottnak, becsapottnak érzi magát, mert a másik fél nem úgy viselkedik, ahogyan szerinte kellene. Másként megfogalmazva, kívülre helyezi a kontrollpontot, nem önmaga, hanem mások, és a körülmények által határozza meg magát. Mivel a másikra tolja át a felelősséget, fontos számára, hogy a kapcsolat megmaradjon. Ez aztán egyre növekvő megfelelési kényszert szül, amely miatt a társfüggő személy könnyen befolyásolható, manipulálható lehet, a másokkal szemben támasztott elvárásai miatt pedig ő maga is követelőző és manipulatív lehet. A két véglet hullámokban válthatja egymást, de mindkettő lehet a társfüggőség jele.
Összefoglalva mi jellemzi a kodependenciát?
A kodependens személy autonómiája igen csekély, személyes identitása sérült. Gyenge énhatárokkal, fokozott függőségi igénnyel és negatív önértékeléssel jellemezhető. Érzelmi életében a szégyen, harag és a bűntudat dominálnak, szorongásai erősek. Negatív állapotaival tagadás és elfojtások révén próbál megküzdeni. Kapcsolati viselkedésében manipulatív, játszmákhoz folyamodik. Bizalomra és intimitásra való képessége sérült, a spontaneitáson és őszinteségen alapuló szexualitásban gyakran nehézségei vannak.