Családi életciklusok

​

szerző: Németh Anna tanácsadó szakpszichológus

 

 

 

 

Sokan tapasztalhatjuk azt az érzést életünk során néhányszor, hogy “minden egyszerre történik”. Hosszú ideje várt, vagy nem várt változások mintha egy hosszabb nyugalmasabb időszak után, hirtelen egymásutánjában zajlanának, és nagyon nehéz érzelmileg követni őket. Mégis: mintha érdemes lenne néha megállnunk közben, és megnézni, miket tudunk profitálni a nehezebb időszakokban.

 

A hétköznapjainkban gyakran tapasztaljuk, hogy vannak időszakok amikor egyszerűen megszaporodni látszanak azok az életesemények, amik stresszt okoznak. A pszichológia ezeket az időszakokat pozitív, vagy negatív voltuk ellenére is kríziseknek nevezi, mely során fontos olyan készségeket, erőforrásokat működtetnünk és tanulnunk, amik segítenek minket az újra stabilizálódásban. A stressz ilyenkor olyan nagy feszültséggel jár, ami szorongást alakít ki és legfeljebb néhány hétig elviselhető el.

A krízisek kétféle irányból közelítenek meg minket, a fejlődési krízisek azok, amik az életünk alakulásának természetes részei: a növekedésünkkel együtt egyre több minden új feladat lép be életünkbe. Ezek mellett pedig vannak azok az akcidentális krízisek, amik bármikor előfordulhatnak velünk teljesen váratlanul is, fejlődési ciklustól függetlenül.

 

Az életciklus szemlélet értelmezési keretet próbál nyújtani azokra a stresszorokra, amik a fejlődési kríziseket rendszerbe foglalja. Irányt mutathat az egyéni életünk, és a családban tapasztalt változásokra :

a családok fejlődését szakaszokra bontja, melyeken viszonylag kiszámíthatóan keresztül haladnak az idő múlásával. A szakaszokban meghatározott fejlődési feladatokat kell teljesíteni. A különböző váratlan krízisek azonban időnként megakadályozhatnak szakaszokat, vagy egyszerre több szakasz összecsúszását is lehetővé teszik.

 

Jó lenne ezeket az időszakokat a stabilitás érzésével, fájdalommentesen végigélni: ám ez nem kötelező ahhoz, hogy egy ilyen szakaszt “jól” meglépjünk.  Fontosabb, hogy a család tudjon rugalmasan elérhető erőforrásokat keresni, valamint olyan személyközi kapcsolatokat mozgósítani, akik megtartó erővel bírnak. Ez különösen nehéz, mivel a család, az életciklus változás ideje alatt nagyon sebezhetővé válik- segítségre szorulhat.

A családban ezt úgy kell elképzelni, hogy minden tagnak egészen más igényei lesznek a különböző életciklusokban- és a családok a rugalmasságok és erőforrásokon keresztül tudnak megoldást keresni és alkalmazkodni a megváltozott igényekhez. Egészen más szerepelvárások kísérik a családtagok családban elfoglalt helyét. Ez ahhoz hasonlítható, hogy ha az egyéni életünkre gondolunk: egész más szerepben jelenünk meg a munkában, barátok között a moziban, vagy az új párjunk családja körében az első alkalommal. Némileg más viselkedés az, ami megnyugvást okoz nekünk ezekben a helyzetekben: nyilvánvalóan szorongással járna, ha ezek a szerepek köszönőviszonyban sem lennének egymással.

 

A családoknál maradva: képzeljünk csak el egy családot serdülőkorú gyerekekkel. Tapasztalhatjuk, hogy míg a szülők a gyerekek jövőképével és felnőtt szerepükkel szembesülnek egyre jobban, el kell köszönniük a kisgyermekes időszaktól és az ezzel járó meghitt élményektől. Mindeközben a tinédzser gyermekeik pedig a kompetens felnőttkor közeledtével egészen máshogy reagálnak: a legtöbben legkevésbé sem a gyermekkor nosztalgiájára fordítják a figyelmüket, hanem a kortárs kapcsolatok válnak nagyon fontossá, ahol kipróbálhatják új szociális készségeiket. Egészen más irányban vannak, de szülők- gyerekek számára is lehet ez az időszak igénykielégítő: a szülők jobban egymásra találhatnak, új hobbik- nagyobb szabadság megélésének ideje lehet számukra is, melyek segíthetik jobban elviselni gyermekeik nagyobb szabadság igényét.

 

A hétköznapi életben megfigyelve ezek a ciklusok nem feltétlenül határolhatóak el egyértelműen, és gyakran össze is csúsznak: egyszerre kell több szakasz feladatát megoldani. Ez persze nem lehetetlen- és a életciklus szemlélet nyújthat egyfajta kapaszkodót az önismeretünkben: hogy milyen fejlődési lehetőségeket élhetünk meg az egyes szakaszokban.

Az egyes életszakaszok elakadásait, nehézségeit sokan nagyon felismerhetően tudják jelezni a tüneteken keresztül. Ez a feladatokban való elakadásokat jelezheti a családi rendszer számára: mely egyben lehetőséget is nyújt a változtatásra. Sokszor tapasztalom az iskolapszichológusi munkám során, hogy a gyermekek tünetei indítanak el családokat azért, hogy kitörjenek a megszokott megoldási lehetőségekből, és hatékonyabban tudjanak reagálni. Ezek a segítségkérések sokat segítenek abban, hogy a kapcsolati rugalmasság kialakuljon - mely olyan erőforrást jelent a családnak melybe később is kapaszkodhatnak.

 

A szakaszok feladatainak megoldása néhol nagyon nehéz: ilyenkor érdemes lehet szakember segítséget kérni, aki már a támogató kapcsolódáson keresztül segíthet abban, hogy a család rálátást kapjon a választási lehetőségeire, akár új megoldásokat alakítson ki.  Az életszakaszokról való munka egyéni tanácsadási helyzetben és családterápiás ülésen is lehetséges.

 

Az életciklus szemlélet alapvetően olyan családok életére íródott, a “klasszikus értelemben vett” szülők és gyermekeik számára. Olyan esetek azonban gyakran előfordulnak, amikor egy életesemény- váratlan krízis teljesen megváltoztat egy adott életszakaszt, amihez már nem lehet visszatérni.

 

 Ilyen lehet amikor egy újraházasodással új gyermekek kerülnek be a családba, akikkel idővel közeli, szeretetteljes kapcsolatba lehet kerülni. Lehetséges azonban olyan történés is, amikor például valamelyik szülő halálakor a gyermek a szülő feladatait kényszerül ellátni- ezzel saját szerepének háttérbe szorulása történhet .

 

Az egyszülős, homoszexuális családok vagy migrációs válsággal érintett családok számára is fontos szem előtt tartani az életciklusok váltásával járó fejlődési feladatokat. Az újraházasodott családok számára külön nehézség lehet, hogy még a válás, vagy a házastárs halálesetével járó krízist kezelik- így az életciklus feladatok átmenetileg háttérbe szorulhatnak. Hosszabb idő, és nagyobb türelem szükséges az új rendszer stabilizálódásához, mely gyakran több “új” család rendszerének összehangolódását jelenti. Az egyszülős családokban pedig az anyagi nehézségek jelenthetnek különösen nagy stresszt, ami befolyásolhatja a fejlődési életciklusokat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A életciklusok feladatai szakaszokra bontva:

 

• Elköltözés otthonról - a felnőtté válás

A fiatal felnőttek most már mindenféle társadalmi jelenség (albérletárak, tanulmányi költségek, stb.) miatt később, de anyagi és életvitelszerű önállóságot vállalnak érzelmileg, pénzügyileg. Ebben az időszakban a származási családtól távolabb, a kortárs kapcsolatok lesznek szorosabbak. Az egyén önmagát erősít, alapozza meg - és közben olyan mértékű kapcsolattartásra törekszik a családdal, ami megfelelő a számára.

 

• Párkapcsolat: családok összekapcsolódása

A párkapcsolat erősödésével egy új rendszer iránti elköteleződés történik: megismerkedünk egymás családjával,  elköteleződés (házasságkötés) történik, a kortárs kapcsolatok is átalakulnak. Immár az új partnerek bevonódása zajlik egymás társaságába. A pár a családjaikon belül egy olyan új egységet alapít meg, amit már a származási családok is önállóként tudnak kezelni (a pár elengedése ilyen módon nekik is feladatot jelent). Gyakran előfordul, hogy több együttéléssel járó kapcsolat is előfordul ahhoz, hogy megtörténjen a párkapcsolatban való elköteleződés - mely a családalapításhoz szükséges.

Párkapcsolat: a párok ebben az időszakban alakítják ki azokat a hagyományaikat, rituáléikat, amik a sajátjaik. Előfordulhat, hogy ezeket egymás családjaiból hozzák, de nagyon fontos hogy ők maguk hozzák be a saját életükbe. Ennek tempója teljesen eltérő lehet páronként: valakiknél gyorsan kialakul a közös dolgokban gondolkozás, és valahol nagyobb ragaszkodás jellemző a saját tulajdonokhoz (pl.külön pénzügyek). Azt is közösen alakítják ki, mennyire tudnak együtt lenni a származási családokkal, és milyen szerepet foglalnak el egymás családjaiban.

 

• Család kisgyermekkel:

Ebben az időszakban a párkapcsolatba is helyet kell teremteni az új családtagnak /családtagoknak, ahogyan a tágabb családban, és a baráti kapcsolatokba is átalakulás történik. Új feladatok alakulnak ki, - és a korábbiakat is újra kell gondolni, melyet a pár közösen vállalhat (anyagi, háztartási, gyermeknevelési feladatok).

 

• Család serdülőkkel:

A családban új határok szükségesek azért, hogy a serdülőkorú gyermek(ek) szabadabban lehessenek együtt a családdal és a társaikkal is. Ezáltal lehetőség nyílik a szülők párkapcsolatának megújítására, új életfeladatok kitalálására (pl.hobbik), és figyelem irányulhat az idősebb generációk gondozására.

 

• A fiatalok elindítása az életben:

Az “üres fészek jelenség” elindulása nagy terhet ró az otthon maradó párra, akik ismét ketten találják magukat otthon (párkapcsolati kihívások). Miközben nyitottságot tükröznek gyerekeik számára abba, hogy bármikor visszajöhetnek, közben rugalmasan elfogadhatják azt, hogy el is távolodnak a családtól. Az otthon maradó párnak ismét lehetősége van figyelmet fordítani életközepi házassági és karrier feladatokra. Ilyenkor felkészülhetnek arra, hogyan tudnak felnőttként foglalkozni gyerekeikkel, és így fogadni őket mikor majd visszatérnek a későbbiekben a párjaikkal, és az unokákkal. A nagyszülővé válás, és az idősebb generációk gondozása- elgyászolása gyakran egyidejűleg történik.

 

• Családok az idős pár életszakaszában:

A testi idősödés melletti életvitel fenntartása, új feladatok keresése. A középső generáció középpontba kerül: az ő szerepeik, feladataik támogatása (unokák).

Az idősek bölcsességének átadása a fiatalabbaknak, az önállóságuk tiszteletben tartásával, óvásával. A halál közelségével való szembenézés (kortársakon, családtagokon keresztül)

 

Forrás:

Carter B, McGoldrick M (1999) Overview: The expanded family life circle: Individual, family, and social perspectives. In: B Carter, M McGoldrick (Eds.) The expanded family life cycle: Individual, family, and social perspectives. Boston: Allyn & Bacon.

 

Goldenberg H.és I.:Áttekintés a családról Animula, Bp.2008. I.kötet